Ötvennyolc éves vagyok. És egyre inkább érint, illetve érzékelem a változókor hatásait!
Emlékszem az első döbbenetre, amikor futás közben lenéztem a térdemre és ismeretlen ráncokat, lépésenként lottyadó bőrt láttam. Azt sem értettem, mi történik!
Ezután sok évnek kellett még eltelni ahhoz, hogy megismerjem a hőhullámokat, a hasi zsír növekedést, bőröm szerkezetének, testemnek a változásait.
Bármennyire tudom, hogy ez ugyanúgy az élet része, mint gyerekből felnőtté válni, tagadhatatlanul nehezen élem meg.
Mit próbálok tenni?
- Nem vagyok fiatalság mániás, de azért próbálom fejben semmiképp nem öregnek érezni magamat. Többnyire megy. De azért vannak napok, amikor úgy érzem, hogy a testem cserbenhagyott. Mozgás után itt fáj, ott húzódik… kevesebbet / lassabban megy a futás / bicaj. Persze, utána felszívom magam és módosítok ezen a negatív gondolaton, de tagadhatatlanul fel-felbukkan.
- Sportolok. Alapvetően a kardio mozgásokat szeretem. Elsősorban futni és biciklizni. De rá kellett jönnöm arra, hogy a testemnek egyre inkább szüksége van a kis súlyzókkal való erősítésre, hogy az izomtömegemből minél kevesebbet vesszek el. Azt is megsúgom, hogy az alacsony súlyos erősítés a csont szerkezet megtartásában is segítséget nyújt. Tehát alakítom át bevált sportolói szokásaimat.
- Egyre nagyobb szerepet kap sport után a nyújtás. Fiatalabb koromban soha nem gondoltam volna, hogy a yin jóga ekkora örömet tud okozni. Nem csak fizikálisan, hanem mentálisan is.
- Megtanultam és élvezettel gyakorlom a @arcjogamodszer gyakorlatait, ami segíti arcbőröm öregedését lassítani, ráncaimat késleltetni.
- Nem csak értem, de egyre jobban beépítem életembe az “énidőt”. Tudatosan alakítom azokat a pillanatokat nap közben, amelyeket nyugodtan önmagam társaságában tölthetek. Legyen ez arcjóga, súlyzós edzés, egy jó könyv, vagy csak bámulás a fejemből a teraszon.
- Elfogadni! Önmagamat, a körülöttem lévő világot. Megtanulni szemlélődni. Térben, időben és érzelmekben egyaránt. Lemondani a vezérkos (kos jegyű vagyok) szerepéről a gyerekeim életében.
- Nevetni. Mosolyogni. Szeretni. Segíteni. Célom ezeket az érzéseket napjában minél többször gyakorolni.
Hosszú út áll még előttem
Reméljük azért, mert még hosszan élek. De olyan szempontból is van még dolgom, hogy elfogadjam a testem változását. Hogy megbarátkozzak a kicsit vastagabb derekammal, az átalakított ruhatárammal, fürdőruhás kinézetemmel.
De törekszem rá. Arra, hogy mindezt lelki harmóniában tudjam megélni. És nem csak kifele, hanem befele is kiegyensúlyozott derűs, elfogadó Ént alakítsak ki.
És legutoljára, de talán legfontosabb gondolatként:
Hálásnak lenni!
Minden napban van valami, amiért hálásak lehetünk. Csak meg kell állni és érzékelni, figyelni, átérezni.
Így a hála feltölt, gyógyít minket, hiszen aki hálát érez, az abban a pillanatban nem tud félni, gyűlölni, aggódni, haragudni… Csak a hála érzésében jelen lenni.
Kedves Judit!
Legalább annyira szeretem az írásaidat, mint az arcjóga óráidat. Te valóban egységében szemléled az embereket, mindig adsz valamilyen lelki megerősítést is az óráidon.
Hálás vagyok, hogy egy éve rád találtam.
Kedves Kata, köszönöm szépen!
Megerősítő szavaitok mindig tovább repítenek. Én pedig ezért vagyok HÁLÁS Nektek.
Judit